Nagy Boglárka zenével segít másokon – az ÉTA Országos Szövetség pedig új projektjével a felnőttek körében is népszerűsítené az önkéntességet.

Egy dallam nem old meg minden problémát. Nem szünteti meg a betegséget, nem veszi le teljesen a terhet a fogyatékossággal élő emberek családtagjainak és gondozóinak válláról. Néhány percre mégis képes oldani a magányt, örömet adni, és azt üzenni: fontos vagy, figyelünk rád, nem maradtál egyedül.

A 13 éves Nagy Boglárka ezt adja másoknak a fuvolajátékával. Óvodákban, kórházban, valamint mozgássérült és más fogyatékossággal élő emberek előtt zenél önkéntesen. Nem jutalomért, nem kötelező közösségi szolgálatként, hanem azért, mert örömet szeretne szerezni.

Története megmutatja: az önkéntességhez nem feltétlenül kell pénz, különleges végzettség vagy rengeteg szabadidő. Sokszor elég egy képesség, egy jó ötlet és az, hogy észrevegyük a másik embert.

Öt pizzából közös adomány

Boglárka első önkéntes kezdeményezése még nem a zenéhez kapcsolódott. 2021 decemberében megnyert egy gyermekeknek meghirdetett rajzversenyt, a jutalma pedig öt pizza volt.

Mivel korábban sok időt töltött betegként a János Kórház gyermekosztályán, úgy döntött, hogy a nyereményt inkább az ott fekvő gyerekeknek ajánlja fel. A pizzéria munkatársait annyira meghatotta a gesztus, hogy megduplázták a pizzák számát. Boglárka játékokat gyűjtött, a zsebpénzéből pedig csokoládét vásárolt.

Az egyszeri felajánlásból visszatérő Mikulás-napi adományozás lett, amelyhez azóta más támogatók is csatlakoztak.

Ez az önkéntesség egyik legnagyobb ereje: a jó példa másokat is cselekvésre ösztönöz.

A zene, amely hidat épít

Boglárka később a zenén keresztül találta meg azt a formát, amellyel rendszeresen segíthet. Első kisebb koncertjeinek egyikét korábbi óvodájában adta. A gyerekek énekeltek a dallamokra, majd a műsor után odaszaladtak hozzá, átölelték, és elmondták, hogy egyszer ők is szeretnének zenélni.

Később a Mozgássérültek Integrált Intézetében is fellépett. Az intézmény közelében élő Nagy család gyakran találkozott kerekesszékkel közlekedő emberekkel, Boglárka pedig korábban is segített nekik eljutni az épülethez vagy vinni a csomagjaikat. Innen jött az ötlet: miért ne vihetné el hozzájuk a zenét is?

Az ott élő emberek szeretete mélyen megérintette. Beszélgettek vele, megköszönték a fellépést, és éreztették vele, hogy jelenléte valóban sokat jelent.

Boglárka nem tartja magát nagy művésznek. Azt mondja, ő is hibázik, és nem mindig sikerül minden tökéletesen. Amit azonban adni tud, azt szívből adja.

Talán éppen ez az önkéntesség lényege: nem a hibátlanság, hanem az őszinte jelenlét.

A segítség ott kezdődik, hogy észrevesszük a másikat

Boglárka szerint nem kell rögtön hatalmas vállalásokban gondolkodni. Néha az is sokat jelent, ha valaki átveszi egy idős ember nehéz szatyrát, odaül ahhoz, aki egyedül marad, vagy segít egy családtagnak a telefon használatában.

Aki zenél, felléphet egy közösségben. Aki szeret rajzolni, készíthet képeslapot. Más bevásárolhat, felolvashat, beszélgethet vagy segíthet egy rendezvényen.

A segítség nem ott kezdődik, hogy valaki rendkívüli dolgot tesz. Ott kezdődik, hogy észreveszi a másikat.

Boglárka tapasztalata szerint az önkéntes nemcsak ad, hanem maga is sokat kap. A mosolyokból, az ölelésekből és a beszélgetésekből erőt merít, és megéli, hogy szükség van rá.

Önkéntes munkája különleges módon hozzá is visszatért. Támogatók segítették hozzá saját koncertfuvolájához, a Magyar Honvédség Központi Zenekara pedig közös fellépésre hívta a Bach Mindenkinek Fesztiválra.

Ahogyan ő fogalmaz: aki ad, az sokszor vissza is kap.

A család személyesen ismeri a segítség erejét

A segítő szemlélet Nagy Boglárka családjában nem elvont gondolat. Édesapja, Nagy Tamás tíz éve küzd súlyos daganatos betegséggel. Gyermekként maga is megtapasztalta, milyen nehéz helyzetbe kerülhet egy család, amikor édesanyja kerekesszékbe került.

A család saját életében élte át, milyen sokat jelent a közösség figyelme és támogatása. Ezt az értékrendet igyekeztek továbbadni Boglárkának is.

Nagy Tamás szerint lánya példája azt bizonyítja, hogy mindenki képes adni, bármilyen élethelyzetben legyen is. A segítségnyújtás nem kizárólag fizikai erő vagy anyagi lehetőség kérdése. Sokszor az idő, a figyelem és az együtt töltött néhány óra a legértékesebb.

Nemcsak a fiatalokra van szükség

Boglárka története fontos üzenet a fiatalok számára: az önkéntesség nem csupán kötelező közösségi szolgálat, hanem valódi emberi tapasztalat.

A fogyatékossággal élő embereknek, családjaiknak és gondozóiknak azonban nemcsak fiatal segítőkre van szükségük.

Sok család a nap huszonnégy órájában gondoskodik fogyatékossággal élő hozzátartozójáról. A folyamatos ápolás, kísérés és készenlét komoly fizikai és lelki terhet jelent. A szociális területen dolgozó szakemberek ugyancsak hatalmas felelősséget viselnek.

Egy önkéntes nem helyettesítheti a képzett szakembert, jelenléte mégis óriási segítség lehet. Egy közös séta, beszélgetés, kísérés, felolvasás, zenélés vagy egy program megszervezése tehermentesítheti a családokat és a gondozókat, miközben csökkenti az elszigeteltséget is.

Ehhez diákokra, aktív korú felnőttekre, idősebb önkéntesekre, szakemberekre és vállalati közösségekre egyaránt szükség van.

Új önkéntesprojektet indít az ÉTA Országos Szövetség

Az ÉTA Országos Szövetség eddig is kiemelt figyelmet fordított a fiatalok szemléletformálására, a diákönkéntességre és az iskolai közösségi szolgálatra. A jövőben azonban újabb fontos lépést tesz.

A szövetség vadonatúj projekt keretében szeretné nagyobb hangsúllyal népszerűsíteni az önkéntességet, és a fiatalok mellett a felnőtteket is meg kívánja szólítani.

A cél olyan nyitott önkéntes közösség kialakítása, amelyben mindenki megtalálhatja a saját lehetőségét. Van, aki rendszeresen tud segíteni, más csak alkalmanként. Valaki szakmai tudással, más kreativitással, gyakorlati munkával vagy egyszerűen a jelenlétével járulhat hozzá egy közösség életéhez.

Az új kezdeményezés egyik legfontosabb üzenete:

az önkéntességnek nincs felső korhatára, és nincs egyetlen helyes formája.

A társadalmi befogadás ugyanis nem nagy szavakkal, hanem személyes találkozásokkal kezdődik. Amikor valaki együtt zenél, alkot, kirándul vagy beszélget egy fogyatékossággal élő emberrel, már nem egy társadalmi csoportra tekint. Egy embert ismer meg.

Nagy Boglárka nem gondolja, hogy megváltotta a világot. Elvitte a nyereményét beteg gyerekeknek, fuvolázott egy óvodában, fellépett mozgássérült emberek előtt, és segített néhány nehéz csomaggal.

Kívülről ezek talán apró gesztusoknak tűnnek.

Azok számára azonban, akik figyelmet, örömöt és megerősítést kaptak tőle, egyáltalán nem voltak azok.

Néha minden egyetlen kérdéssel kezdődik:

Segíthetek valamiben?