Jakubinyi László életútja Erdélyből indult, a Szimbiózis Alapítványon és a Baráthegyi Majorságon át pedig egészen a szociális farmok hazai jogszabályi elismeréséig vezetett.

Jakubinyi László életútja nemcsak szakmai pálya, hanem személyes történet is: küzdelmekről, újrakezdésekről, emberségről és arról a mély meggyőződésről, hogy minden embernek helye van a közösségben. A Szimbiózis Alapítvány alapítója és elnöke ma a hazai fogyatékosságügy egyik meghatározó szereplője, akinek neve összeforrt a szociális farmok hazai meghonosításával, a közösségi alapú foglalkoztatással és több fontos szakmai kezdeményezéssel.

Életútja Erdélyből indult, a Ceaușescu-diktatúra éveiből. Magyar kisebbségiként már fiatalon megtapasztalta, mit jelent a kiszolgáltatottság, a félelem és az ellenállás. Tizenévesen földalatti ifjúsági mozgalomban vett részt, majd tizenhat évesen a Securitate börtönébe került. Egy ott kapott tanács később egész pályáját meghatározta: a „fedőtörténet”, amely szerint a szegényházban élőknek gyűjtött, idővel valódi hivatássá vált.

A fogyatékossággal élő emberekkel való első találkozásai mély nyomot hagytak benne. Nemcsak ő kezdett segíteni nekik, hanem később ők is kapaszkodót jelentettek számára. Amikor a diktatúra évei és a katonai munkaszolgálat után nehéz időszakon ment keresztül, azok az emberek várták vissza, akikhez korábban önkéntesként járt. Ez az élmény máig ott van a munkájában: a segítség nem egyirányú, hanem kölcsönös kapcsolat, amelyben mindenki adhat valamit a másiknak.

Miskolcon kezdett új életet, ahol tanárként integrált osztályt indított, ahol fogyatékossággal élő és ép gyermekek tanultak együtt. Az indulás nem volt könnyű, mégis hamar bebizonyosodott, hogy az együttnevelés nem csupán szakmai elv, hanem mindennapi tapasztalat: képes formálni a gyerekeket, a szülőket és az egész közösséget.

Ebből a szemléletből nőtt ki 1999-ben a Szimbiózis Alapítvány. A kezdeti 100 ezer forintos adományból mára olyan szervezet épült fel, amely több száz embernek ad munkát, köztük mintegy 250 fogyatékossággal élő vagy megváltozott munkaképességű munkavállalónak. A Szimbiózis Alapítvány legismertebb arca, a Baráthegyi Majorság azonban nemcsak egy helyszín, hanem egy gondolat megtestesülése: annak bizonyítéka, hogy a munka, a természet, a közösség és az emberi méltóság egymást erősíthetik.

Jakubinyi László egyik sokatmondó mondata szerint „a paradicsomnak mindegy, ki gondozza”. Ebben az egyszerű képben benne van mindaz, amit a szociális farmok képviselnek. A fogyatékossággal élő emberek nem csupán ellátottak, hanem értéket teremtő, közösséget formáló emberek, akiknek megfelelő támogatással valódi szerepük lehet a társadalomban.

Munkája ugyanakkor messze túlmutat a helyi eredményeken. A Szimbiózis Alapítvány szakmai közreműködésével több olyan jogszabályi változás is elindult, amely új lehetőségeket teremtett a szociális farmok, az intézményi foglalkoztatás és a sajátos nevelési igényű fiatalok munkaerőpiaci részvétele számára. Ezek mögött a változások mögött nem elvont szakpolitikai célok állnak, hanem nagyon is valós emberi sorsok: fiataloké, családoké, közösségeké, akik számára a munka önállóságot, biztonságot és méltóbb jövőt jelenthet.

Jakubinyi László idén tavasztól az ÉTA Országos Szövetség munkájához is szorosabban kapcsolódik, hiszen az Ellenőrző Bizottság tagjaként is részt vesz a szervezet életében. Az ÉTA-ban olyan szakmai közösséget lát, ahol lehet őszintén beszélni a problémákról, ahol valódi párbeszéd alakulhat ki, és ahol a közös gondolkodásból kézzelfogható eredmények születhetnek.

A vele készült exkluzív interjúban Jakubinyi László nemcsak szakmai eredményekről beszél, hanem gyermekkori élményekről, börtönről, újrakezdésről, integrált oktatásról, szociális farmokról, jogszabályváltozásokról és arról is, mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik a fogyatékosságügy területén keresik a hivatásukat.

Az exkluzív interjú az ÉTA Országos Szövetség szakmai magazinjában jelenik meg, és hamarosan digitális formában is olvasható lesz. Érdemes lesz elolvasni, mert Jakubinyi László története arról szól, hogyan válhat egy személyes élményből hivatás, egy segítő szándékból közösség, egy közösségből pedig valódi társadalmi változás.