A CSENDES SZAVAK MIT SEM ÉRNEK…

Csipkerózsika-álmából ébredt hosszú bénultság után a szociális ágazat, amikor egy ma tartott budapesti demonstrációval mutatta meg: a türelem elfogyott…

A SZÁD (Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete) szervezésében lezajlott mai megmozduláson többek között Szövetségünk is képviseltette magát. Bár felszólalóként nem jelentünk meg, a kitűzött célokkal, elhangzott követelésekkel azonosulni tudunk. Ennek szellemében adjuk közre az alábbi gondolatokat:

A szociális ágazat problémája nem tegnap kezdődött. Évtizedek óta tudjuk, hogy baj van. Készültek stratégiák, programok, szakmai anyagok és egyeztetések – a probléma pedig mindezt túlélte, és mára az ágazat kiüresedésének határára ért.

Nem egyetlen kormány vagy egyetlen döntés következményéről beszélünk. Több évtized elmaradását kell most kezelni. De attól, hogy a probléma régi, a megoldása nem várhat tovább. A mindenkori kormányzat felelőssége, hogy az ágazat működőképességét biztosítsa.

MIK A LEGSÜRGETŐBB PROBLÉMÁK?

Emberhiány, alacsony bérek, túlterheltség, szolgáltatáshiány és forráshiány.

Ezek egymást erősítő kihívások. Egyre nehezebb megfelelő számú és képzettségű szakembert találni, a dolgozók túlterheltek, miközben felelősségük óriási. Sok helyen nincs elegendő férőhely vagy megfelelő szolgáltatás, és jelentősek a területi különbségek is.

Ahol nincs megfelelő szolgáltatás, a teher visszakerül a családokra: gondozási feladatokkal, kieső jövedelemmel, munkából való kieséssel és végső soron további elszegényedéssel.

DE A SZOCIÁLIS ÁGAZAT NEM CSAK A „RÁSZORULÓKRÓL” SZÓL!

Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a szociális ágazatra, mintha az másokról szólna: az idősekről, a fogyatékossággal élőkről, a hajléktalan emberekről, a gyermekekről vagy a szegénységben élőkről.

Pedig a szociális biztonság mindannyiunk ügye.

Az élethelyzetek változnak. Idősödés, betegség, fogyatékosság, baleset, családi krízis vagy más váratlan élethelyzet bármelyik családot érintheti.

A szociális rendszer ezért nem egyszerűen ellátást biztosít a segítségre szorulóknak. Tehermentesíti a családokat, lehetővé teszi a munkavállalást, támogatja az önálló életet, és hozzájárul ahhoz, hogy az emberek ne essenek ki a társadalmi és gazdasági életből.

A szociális ellátórendszer összefügg az egészségüggyel, a lakhatással, az oktatással és a foglalkoztatással is. Ha az egyik rendszer nem működik, a terhek gyakran egy másikban jelennek meg. Ezért fontos megértetni a mindenkori kormányzattal és döntéshozókkal, hogy ezeket a nagy, társadalmat átfogó rendszereket nem kezelheti önmagukban, és egymás rovására: minden területnek elengedhetetlen a megfelelő anyagi megbecsülés, és a szükséges tárgyi, személyi feltételek biztosítása.

A 25%-OS BÉREMELÉS SÜRGŐS „ÉLETMENTŐ” BEAVATKOZÁS (LENNE)…

Az azonnali, legalább 25%-os béremelés nem a teljes probléma megoldása, hanem az ágazat megmentésének egyik sürgős feltétele. Csak így lehet megtartani azokat, akik ma még ezt a rendszert működtetik. Nem részletekben, nem majd egyszer, hanem most van szükség érdemi intézkedésre.

Ez a bérrendezési követelés volt a tüntetés központi eleme. Magyar Péter miniszterelnök személyesen reagált a demonstrálóknak, bár konkrét ígéretet nem tett.

VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓSORBAN: A TÁRSADALOMHOZ IS VAN EGY KÉRDÉSÜNK…

Ha a pedagógusok béremeléséért képesek voltunk tömegesen kiállni, miért nem állunk ki ugyanilyen erővel a szociális ágazat dolgozói mellett?

A társadalomnak fel kell ismernie, hogy a fogyatékossággal élő emberek, az idősek, a hajléktalan emberek, a gyermekek és más kiszolgáltatott csoportok problémái nem elszigetelt ügyek.

Ezek ugyanannak a társadalomnak a problémái.

A Szőlő utcai ügy, a bicskei gyermekotthon ügye, és más megrázó esetek súlyos kórképek. De ezek csak tünetek. Nem lehet az egész társadalom szociális problémáját egy-egy intézményre vagy egy-egy ügyre leszűkíteni.

A szociális ágazat évtizedek óta túléli a következő évet. Most azt szeretnénk, ha végre nem csak túlélné, hanem működne is. Emberségesen, épp úgy, ahogyan a most kormányzó erő „Emberséges Magyarország” gondolattal, programmal kapott bizalmat a magyar emberektől.

A probléma régi. A felelősség közös. A megoldás nem várhat tovább!

Selmeci László, az ÉTA elnöke nyílt levelet írt Magyar Péter miniszterelnöknek, amely ITT olvasható >>>>

Képek forrása: ÉTA Országos Szövetség saját fotók